Kingsman: Az aranykör

Kingsman: The golden circle

Csak reménykedni tudtam, mikor elfoglaltam a helyem a hatodik sorban, a vászon előtt. Kedvenc filmeim közé sorolom az első Kingsman-t, de volt bennem egy kevés kétely a folytatást illetően. Majdnem biztos voltam abban, hogy a második film nem fogja felülmúlni az elődjét, tehát azért izgultam, hogy hozza közel ugyan azt a szintet, amit a Titkos szolgálat. Az aranykör nem szórakozik sokat, a lényegre tér, és mire sikerül a popcorn-cola kombinációt megfelelően elhelyezni magunk körül, egy erős akciójelenet kellős közepén találhatjuk magunkat. Ez az akció szinte a film végéig kitart, mivel rengeteg harc és brutalitás került a filmbe, hozzá teszem teljesen megfelelően kivitelezve. Nem is csoda, az első filmből már megszoktuk az egyedi és zseniális felvétel-technikát, a különböző rögzítő eszközök példaértékű használatát és kihasználtságát. Ezeket természetesen itt is sikerült prezentálniuk a készítőknek, sőt, talán azt mondanám, hogy ebből a szempontból előnyt élvez ez a rész az elsővel szemben. Azonban ez a fajta fejlődés szerintem el is várható. Egy szó, mint száz, látványban ismét nincs hiányunk, az operatőri munka szenzációs, a koreográfiák kiválóak, az akció tartalmas, izgalmas, változatos és rettentő élvezetes. Amibe bele tudnék kötni az az, hogy talán már túlzásba vitték a hi-tech cuccok használatát, és ez nem hogy segített a látványon, hanem helyenként egyfajta "kockapornó-montázzsá" varázsolta a vásznat, ami néhol röhejessé vált. Ezt az apróságot leszámítva a szem-orgazmus garantált, jár a pacsi. Ez eddig oké, de itt jutunk el oda, hogy ad-e vajon mást is ez a film a nézők számára. Nem mondom hogy nem, viszont kevés amit a többi téren mutat. Kezdjük a sztorival. Nem változott sok minden, az alap történet szinte teljesen megegyezik az első film történetével. Jófiúk öltönyben, a világ veszélyben, sérült főgonosz, rosszfiú valamilyen végtag-implantátummal. Mielőtt azonban ebbe belekezd, eltöröl mindent, ami az első részből megmaradt, hogy szinte tiszta lappal kezdhessék el a fő történetszálat. A spoilereket ismét szeretném az ágy alatt hagyni, de lehet hogy teljesen nem fog sikerülni. Csak annyit mondok, hogy a készítők valószínű összekeverték a karakterlistán "megölni" és az "életben hagyni" oszlopokat. Ezen felül a "feléleszteni" oszlopba mindig rizikós bárkit is belehelyezni. Lett volna olyan potenciális karakter, akit életben hagytak az első részben, és csak a folytatást várta, hogy kibontakozhasson úgy, ahogy az első részben nem igazán tehette meg. Azonban itt sem tehet sokkal többet, hamar eltüntetik a színről. Helyette visszahoznak valakit a folytatásba, akit az előzményben elvesztettünk. Teljesen logikátlan és értelmetlen. Ráadásul nagyon ritkán sikerül ezt a "igazából nem is halt meg" eszközt megfelelően használni, de sajnos túl sokszor megpróbálkoznak vele. Itt sem sült el ez a dolog jól véleményem szerint, és csak elvette az első részből egy megfelelő súllyal és komolysággal operáló dramaturgiai momentumnak az értékét. Töki karaktere ismét hozza a kötelezőt, megmaradt a humora, a fejlődése tovább haladt mind szakmailag, mind emberileg. Azonban Ő is sajnos elvesz valamit az előző részből, azáltal hogy EGYÜTT ÉL A HERCEGNŐVEL, AKIT AZ ELSŐ FILM VÉGÉN KEZELÉSBE VETT. Gyerekek mi a f*sz? Imádtam, hogy az első Kingsman mert annyira merész lenni, hogy nem tartalmaz úgy nevezett love story-t. Ez így volt jó, így volt helyes, és a film végi kis kalandot a fenséggel kár volt tovább gondolni szerintem. Merlin karaktere ismét nagyon jó, sikerült kiteljesednie a filmben, sajnos egy teljesen elrontott, alulgondolt baromság keretei között, emiatt ez is veszített a súlyából. Charlie karaktere teljesen kidolgozatlan és jellemtelen, csakúgy mint a Julianne Moore által alakított főgonoszé. Nem kaptak sok szerepet, egyáltalán nem árnyaltak, nincs motivációjuk, nem tudunk róluk gyakorlatilag semmit, csak azt hogy sérültek. Julianne-nak ezt a kevés neki szentelt időt is sikerült túljátszania, ezáltal már nem volt hiteles és komolyan vehető. Volt egyáltalán pozitívum ebben a filmben? Abszolút. Ahogy már említettem, a film nagyon jó folytatás volt Töki karakterfejlődésének szempontjából. A két film alatt a srácból férfi lesz, és ebben a közvetlen környezetének nagy szerepe van. Itt rejlik a film szinte összes erénye, Töki folyamatos csiszolgatásában. Na, meg a poénokban, amik szintén a helyükön vannak ebben a részben is. A humor-akció kombináció pörgőssé és élvezhetővé teszi a filmet. Összegezzünk. Ez a film még csak köszönő viszonyban sincs elődjével, meg se közelíti azt tartalmilag. A sztori ugyan az, a karakterek rosszul vannak használva, az első részből általában nem azok a dolgok lettek felelevenítve, amelyeket igényelte a film. Az, hogy itt is az USA-ba kerülünk, elcsépelt és már nagyon unalmas, ezen felül nem tesz sok mindent a történethez (mivel a fő probléma itt is globális). Töki és Merlin jók, Collin jól játszik, bár kár volt visszahozni. Sok a hi-tech, a fölösleges hülyeség, sokszor erőltetett az egész, RENGETEG A KÁROMKODÁS meg Elton John, meg ilyenek. A zene ismét nagyon jó, szerencsére nem változott. A látványt és a kamerás megoldásokat nem győzöm dícsérni, elviszik a hátukon a filmet. Ha másért nem, ezért megéri megnézni, nagyon élvezhető, de filmértéke nem sok van, folytatásnak szerintem nem jó irány...

Warcraft: A kezdetek

Warcraft

Laikusként ültem be a moziterembe, nem sokat várva ettől a filmtől. Sosem játszottam a WoW-val. Amennyit erről a világról tudok, azt a Hearthstone pályafutásomnak köszönhetem. Gondoltam, megnézem a filmet, ha másért nem, a látványért. Ebből a szempontból mindenképp jól döntöttem. A film tökéletesen prezentálta, hogy mire képesek ma már a CGI technikával. Eszméletlen szép világot teremtettek, és borzasztó élethű élővilággal töltötték fel. A számítógéppel létrehozott orkoknak színészekhez méltó mimikát alkottak, ami ledöbbentett. Viszont, mint tudjuk, ez nem elég egy jó filmhez. Féltem, hogy az érthetetlen, összegubancolt történetszálakon nem fogok tudni eligazodni. Basszus, kellemesen csalódtam. Igaz, hogy tényleg sok szálon fut a történet, de abszolút nem volt zavaró számomra. Azáltal lettek egy hangyányit kidolgozatlanok ezen szálak, hogy rengeteg filmes "sztorieszközt" akartak belegyömöszölni a filmbe, a love-story-tól kezdve, a family-story-n át, a háborúig. Viszont ez egyenlőre nem nagy probléma, mivel a film másik erénye, hogy tárva-nyitva hagyta kapuit a folytatás előtt. Minden ami nem lett elmondva, megmagyarázva, kivesézve, azon a folytatásban még sokat dolgozhatnak a készítők. Karakterek terén ugyanez a helyzet. Bőséges karakterállományt kaptunk, melynek részletes kidolgozására nem elég egy filmnyi idő. Viszont az a helyzet, hogy ez sem volt zavaró. Azt éreztem, hogy mindent, amit a szereplőkről ebben a részben meg kellett tudnunk, azt tudatták velünk. Nem voltak fölösleges személyek, mindenkinek volt jelentőssége. Számomra a film legjobb karaktere Khadgar, a mágus volt, akit Ben Schnetzer alakított. Hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül, és érződik, hogy ez a fejlődés még folytatódni fog. Travis Fimmeltől a tőle már a Vikingekben megszokott, teljesen egyedi, és ezáltal baromi érdekfeszítő alakítást láthattuk. Egyenként sokmindent el lehetne mondani a szereplőkről, de rengeteg idő lenne, és szerintem a filmben minden benne van ezzel kapcsolatban. A cselekményben voltak kissé clichés momentumok, de ezek elnézhetőek. Az egész alapbonyodalom egy kicsit (lehet, hogy csak számomra) hajazott egy kis változtatással az 1800-as évek Amerikájára, gondolok itt az indiánok konfliktusára a gyarmatosítókkal. Ez csak egy kis érdekesség, nekem ez jutott eszembe. A zenével nem volt probléma, nem nagyon lehetett észrevenni, ami szerintem abszolút pozitívum, mivel egységesítette a filmet. Lehetne vesézgetni a momentumokat, de semmiképp nem akarok semmit lespoilerezni. A lényeg, hogy szerintem mindent kihoztak ebből a filmből, amit ki lehetett. Összességében egy gyönyörű világot kaptunk, szemet gyönyörködtető látvánnyal, teljesen nyitott, potenciális történettel. Sok karakterünk van, de nem jellemtelenek, megfelelően érdekesek. Orkok mimikái példaszerűek, nem győzöm hangsúlyozni, mennyire. Az egész cselekmény követhető volt, nem gubancos, hanem egységes. Kíváncsian várom a folytatást, lehet ebből nagyon jó kis film-sorozat...

A visszatérő

The revenant

Figyi, légyszi, hagyd abba! Ne már! Hallod? Fejezd be, könyörgöm! MEGKAPOD A K*RVA OSCART, CSAK HAGYD ABBA B*ZDMEG! Váááááááá! Gyerekek. Ebből a filmből egy valami hiányzott: egy National Geographic logó a bal felső sarokból. Esetleg az elejére egy felirat: "Ne nézd meg hülyegyerek, Oscarra készült!". Most így ez elsőre nem hangzik olyan fényesen, de azért akadnak itt pozitívumok is. Az alaptörténet szerintem kicsit kidolgozatlan lett, de alapvetően nem rossz. Meg van benn a tanulság, a kis csavarocskák (mert azért nem voltak teljes értékűek). Viszonylag összetett volt, jó lezárással. Látvány. Itt a filmnek a legnagyobb érdeme, és egyben a legnagyobb hibája is. CSÓKOLTATOM AZ ÖSSZES OPERATŐRT ÉS AZ ÖSSZES FELVEVŐKÉSZÜLÉK ÖSSZES KÉSZÍTŐJÉT!! Szenzációs látványvilágot teremtettek ugyanis ennek a filmnek. Gyönyörű tájképek, jó beállítások, precíz fényjáték. A baj, hogy itt jön szóba a NatGeo effektus. A film 1/3-át a tájképek tették ki. Gyönyörűek meg hangulatosak, persze, de ez egy film, az Istenért. Ami még ennél is nagyobb probléma, hogy a maradék 2/3 rész sem pumpálta feljebb senkinek az adrenalinszintjét. Ebben a 2/3-ban DiCaprio szenved... És szenved. És még mindig szenved. Nagyon átérzi, nagyon szenved. IDÉN MÁR BÁRMIT CSINÁLHATOTT VOLNA, MEGKAPTA VOLNA A DÍJÁT; DE Ő SZENVED. Tudom, hogy már a fél zsákját levágta volna egy Oscarért, de idén már mindenki tudta, hogy megkapja, akármi lesz. Mégis adtak neki egy ilyen szerepet, amelyben "megmutathatja zseniális színészi képességeit". Amik amúgy vannak neki, de itt nagyon nem muta(tha)tta meg őket. Komolyan mondom, semmi mást nem csinál a fanyar pofák vágásán kívül. Ellentétben Tom FCKN Hardy-val, aki komolyan halad a kedvenc színészemmé válásának útján. Nagyot alakít, mint már megszokhattuk tőle. Sokkal jobban engedik kibontakozni, sokkal összetettebb, érdekesebb karaktert hoz létre, mint Leo. Will Poulter karaktere sem volt rossz véleményem szerint, annál inkább az indián srácé, aki nem mozgatott meg sok követ ebben a filmben. A zene egész jól alátámasztja a hangulatot, semmiképp nem rossz, hansonlóképp a hangok, effektek. Összességében a látvány gyönyörű, de sok a természetkép, a történet kissé kidolgozatlan, a cselekmény a film hosszához képest nagyon rövid. A hangok jók, a karakterek néhol kevéssé rétegeltek, Hardy jó, Leo nem. Nagyon zavaró, hogy lecseng az egészről, hogy DiCaprio retkes díja miatt készült, de szerintem nem sült túl jól el. Ő se mutathatott sokat, a film se lett jó. Ha meg szeretnéd nézni, ajánlom a mozit, otthonra pedig a nagy felbontást, mert a környezet szépségén kívül ne számíts sokmindenre...